Ez egy hosszú nap volt.
A szokottnál is egy órával korábban keltem, a délelőtt elszaladt az itthoni melóval.
Bettért délre mentem, Ott már szaladgált felfele a vérnyomásom. Mint ha minden hétvégi sofőrt elém navigáltak volna. Nem vagyok gyorshajtó, de amikor 50-es táblánál 30-al tötymörgünk akkor elkelne az extra nyugibogyó...
Ehhez még jött pár apró bosszúság, majd a fiam szalagavatója. 
Kicsaptak elém egy felvételt ahol összevágták a fiam elmúlt 5 évét. Amiben -hétvégi apukaként- nem voltam annyira benne, mint amennyire kellett volna.
Gyűlt az ideg.

Majd újra autó.Havi BDSM találkozó.
Be a 13.kerületbe. 
A budai alsó rakparton keresztül.
Pestszentlőrincről indulva. 

Formálódott egy kitépett kormány általi mészárlás...

Valami csoda folytán megérkeztünk a buli helyére, ahol a negyedik tömb-kerülés után kicsúszott a számon hogy befejeztem a napot, megyünk haza ha nem lesz 10 méteren belül egy parkolóhely. 

Hallottam ahogy fortyog az agyvizem.

És az utolsó pillanatban ott a parkolóhely. Fizetős, de itt már aranyban is kifizettem volna. 
(Mondjuk ha jobban átszámolom...)

Menjünk bulizni. Tökéletes a hangulatom. 
Nem baj ha nincs korbács, bárki hátából hasítok, megfonom, aztán azzal verem el.

Nőm jól fejlett intuíciója révén megérezte ma nem esne jól neki ha ütleg kerülne a kezembe, így felvetette hogy mi lenne ha én ma csak néző lennék.
Majd M. (a barátnője) elfenekeli. 

Na ez egy érdekes gondolat. Nem kell meghajtani a vállam, az jó.
Nőmnek fájni fog, amit szeret, tehát jó.
M. fenekelhet, tehát jó.
Tuti buli.

És tényleg. Volt fenekelés, volt simogatás, volt nyöszörgés minden verzióban.

Meg nézőközönség is szép számmal.

Szerintem ezt beállítjuk ismétlődő eseménynek...

Kiszaladtam mosdóba, addig elővigyázatosságból lecsuktam az ablakot a tálcára.
Jövök vissza, egy idősebb kolléga áll az ajtóban, és nézelődik kifele.
Kérdezem tőle mit csinál, erre mondja hogy "valaki szórakozik vele, már háromszor kopogtattak, de soha nem áll senki az ajtóban"!  :-D :-D :-D
(Valaki privire hívott)
Mondtam neki hogy nyugodtan menjen vissza melózni, majd én elkapom a vicces embert. :-D

Életem során jó sok időt töltöttem ilyen és ehhez hasonló társkereső oldalakon.
Mivel az ilyen ismerkedés során ki van zárva a legtöbb érzékszerv, az ember megtanul nagyon odafigyelni a maradék információmorzsákra. Beszédstílus, reakciók, hangulatváltások. Minden ami közelebb visz a másik személyiségének megismeréséhez.
Én ebben nagyon jó voltam. Elejtett félszavakból tudtam mikor kell maradni, és tovább próbálkozni, mert van valami kincs mélyen elrejtve, vagy mikor kell nagyon gyorsan elengedni a próbálkozást.

Aztán megismerkedtem a mostani párommal, és elkényelmesedtem. Elfelejtettem figyelni a környezetemben lévő nők reakcióira. (Nem volt nehéz, nem maradt túl sok nő a látóteremben.)

Pár napja tetten értem egy kolleginát, amint megkárosítja a céget.
Pitiáner dolog volt, a pillanat szülte, nem is volt olyan nagy az érték. 
De a szabályzat szerint azonnali elbocsátás járna érte.
Mérlegeltem, és úgy döntöttem karácsony előtt kell a faszomnak ez az egész hercehurca, jeleztem neki hogy lebukott, vagy helyrerakja a dolgokat, vagy elkapom.
Rettenetesen megijedt, vihar-gyorsan rendet rakott maga körül.
Részemről itt le volt tudva a dolog, nem egyedi eset, az emberekben még benne van az "átkosból" megmaradt mentalitás.

Azonban nem sokkal később megjelent az irodámban. Ez már szokatlan, az én irodámba csak felettesek, vagy beidézettek jöhetnek be. Nem is nagyon kívánkozik oda senki.
De ő jött.
Megköszönte hogy nem rúgtam ki, megígérte hogy nem lesz több ilyen, és elmondta, nagyon fontos neki hogy megértsem mi volt a kiváltó ok.
Leültettem, és elkezdett mesélni.
Nem részletezném, volt szó egy frissen -nem szépen- lezárt kapcsolatról, egy teljes újrakezdésről, az azzal járó pánikról, és bizonytalanságról.Szóba kerültek a "szemét pasik", kapcsolati, és munkahelyi szinten egyaránt.
Jó hosszan beszélt, közben többször könnybe lábadt a szeme.
Végighallgattam, megvigasztaltam, próbáltam jobb kedvre deríteni.

Észre se vettem merre tartunk. Régen ezt sokkal hamarabb kiszúrtam volna.
Most csak akkor eszméltem mikor elkezdte simogatni a kezem.
Mint ha felkapcsolták volna a villanyt. Akkor tűnt fel hogy ki van pirulva, hogy csillog a szeme, hogy megváltozott a mosoly. 
Sarokba szorítottam saját magam.

Hatalmas mázlim volt, ez volt az a pillanat ahol ránk nyitottak, így ki tudtam menekülni a helyzetből. 
Gyorsan leraktam a lantot, és irány haza.
Beszámolok nőmnek, erre nekiáll nevetni. 
"Nem fogok féltékenykedni, mikor egy kis kézsimogatástól is megfutamodsz!"
Basszus, a következőt hazaviszem...    :-D