Még az elején, a kezdeti szárnypróbálgatásaim alatt itt, egy éjjel privire hívott valaki. Pimasz volt, érdeklődő, kritikus, és lendületes. 12 órán át cseteltünk. Aztán heteken át minden nap... Még nem jött el a találkozás ideje, de a mindennapi hosszú beszélgetésekkel próbált visszatartani másoktól... Egyszer azt mondta: - Összekoszolnak a krampuszok. Rég nevettem akkorát! :D Krampusz alatt mindenkit értett, aki nem ő. Soha még ilyen érdekes embert nem ismertem...hosszú és bonyolult, se-veled-se-nélküled történet lett, utazás egy hullámvasúton. Amióta itt vagyok, párszor megfordult velem a világ. Már nincs itt, de visszavonhatatlanul elindított egy úton, ahol megismerkedhetek egy bővebb önmagammal. Történetek és gondolatok rólam, néha róla, néha a krampuszokról, néha meg bármi másról. ;)
Van ami szerelem első látásra. Azt újra meg kell nézni, vajon mi a helyzet a második látással. ;) :vigyor:
#pandora: A fotós akkor is ott állt abban a combtőig érő vízben és élvezte ahogy fehéren fodrozódó kristálytiszta tengervíz lágyan csapkodja a simára borotvált herezacskóját. Kezében a Canon R6 Mark II kissé megremegett, a 70-200-as 2.8-as optika frontlencséje alig észrevehetően bepárásodott. A nő lassan a fotós felé fordult és elindult feléje. A fotós farka a látványtól és a víz simogató hullámaitól lassan de biztosan kőkemény izzó húsdarabbá vált a benne kerengő forró vértől. A fotós pillanatra lenézett, elégedett volt. De valami furcsát is észlelt, a vízben különlegesen szép színű halacskák kezdtek gyülekezni. Volt ott csikóhal, márna, géb, papagájhal, sziklahal, ajakoshal... mind felfele nézett mintha szájukat is elfeledték volna becsukni ámulatukban. A fotós elkapta a kamerát a közeledő nő felől és azon nyomban maga elé a viz felé fordította! A gép, hála istennek sorozatfelvételre volt állítva, másodpercenként 40 képet lőtt az álló farka körül lebegő színkavalkádról. Arcán földöntúli izgatottság, szemeiben őrült fény lobog ahogy lenyomja a képlejátszás gombot. Léptet, és megint léptet... minden kép csak egy paca a frontlencsén elterülő párásodástól!Ó, micsoda tragédia! Eközben a nő elhalad a fotós mellett, a fotós lefújja a párát a lencséről és újra készít pár fotót a nő hátsójáról! Nos így történt, hogy a nő mindig csak ment és sosem jött vissza! :D
#aleksandros: Valóban. Ahogy olyan is van, amikor nincs második látás... De azért az ember inkább a papírformára számít. :cigi:
#waveox: Aki odafelé megy, az visszafelé is jön... A kérdés csak az, hogy vajon hol volt akkor a fotós. :napersze: :/
#pandora: Vissza-visszatérek ide abban a reménybe, hátha megfordult időközben! De nem és nem! :) No nem baj, én kitartó vagyok és türelmes, kivárom.
!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/a/USRf_a91f174/604c62b3d536.png Második látásra is a Mennyország! <3 Szerelmes vagyok Korfuba :pirul: <3 (Ádámot le lehet cserélni :napersze: , Korfut nem!)
!kep:https://www.eropolis.hu/imgs/USERGALL/3/USRf_38e1136/c2f4ca.jpg Pandora! Nekem egy csoda vagy...Ész egészséges gondolkodás és olyan természetesség, őszinte szemlélet. Minden nagyzolás nélkül írtad le a Korfus storyt. Sajna több a nyálcsurgató ember aki rövid távon szeretné a "hosszút" rövidíteni. A jó zsákmányra idő, energia türelem kell és a végén már nem is zsákmány hanem odaadó...És biz. összes eddigi komoly/ 3-4?/ kapcsolatomban mindig feleztünk...Ez nem skótság de aki elvárja, hogy mindent alá toljak az mindig fog látni egy nagyobb autóst jobb hátérrel..Ma csak ez jutott eszembe...
#aleksandros: A csába te többet tudsz mint én? Alma, óra és paradicsom? Hah! Én ezekről egyikről se tudtam! Na majd elkapom (vagy előkapom!) a... :D
#waveox: :o Szerintem ez kamu. Akinek almás okosórája van azt nem engedik vissza a Paradicsomba. :napersze: