Egy érzés.
Amikor a fent említett filmben Bergerék megtudták hogy a katonának bevonult társukat frontra vezénylik, és elmentek kihozni egy utolsó éjszakára, aztán ültek a tűz körül és énekeltek...egy feeling, amikor sok szar van a világban, mi is nyakig ülünk benne, de itt és most egy kis sziget, amikor a pillanat kirekeszti a rossz dolgokat, a jövőt, és tényleg a jelenben vagyunk, csak a jelenben. Csak itt és most, és próbálunk emberek lenni, próbálunk élni, próbálunk nem beszarni a holnaptól, és nem engedni hogy leterítsen.
Volt egy ilyen pillanatom a hétvégén.
Egy kis alagsori medence, szaunával, egy ház alsó szintjén. A tulajdonos soha nem gondolta, hogy valaha ilyen fontos lesz, úgy tervezte, egy kis luxus magának. :) Aztán hogy ne legyen olyan drága a fenntartása, néha kinyitotta barátoknak egy-egy délutánra, összedobva a költségeket, mindenki jól járt.
Csiszolódott a baráti kör, egyre jobb hangulatúak lettek a szaunadélutánok.
Aztán más szaunák elestek, bezárt minden, és csak mi maradtunk. A kis szaunadélutánok szigetek maradtak a szürkévé vált világban. Nincs járvány, nincs maszk, nincs távolságtartás, nincs betegség, nincs politika, nincs vita, nincs cirkusz...csak a medence vize, a szauna melege, vidámság és pihenés, és puszival elköszönés.
Egy másik világ, ahova belépve a többi szarság kinn marad.
Mindenki hozzáadja amit tud. Ki sütit süt, ki gyümölcsöt hoz, ki üdítőt, ki zenét, ki illóolajakat, ki sztorikkal szórakoztatja a többieket, ki mikor mit tud hozzátenni. Akinek szaunamester a szakmája, már csak poénból is gyakorol, és olyan szeánszokat rittyent, mint sehol senki. :) Pici a szauna, csak négyen férünk el benne, de mit számít, nincsenek szabályok, annyiszor ismételjük ahányszor akarjuk és figyelünk egymásra hogy mindenkinek mindenből legyen.
Áh...ez már idáig is egy kis Paradicsom.
És a Pillanat varázsa.
Volt felfutása, mert a szaunamesterünk éppen azon gondolkodott el, hogy sokféle művészet lehetséges, éppen mivel érzékelünk, a szemünkkel, a fülünkkel, de ahogy a konyhaművészetben ízlelünk, vajon lehet-e plusz dolgokat érzékeltetni, elmondani, lehet-e művészet az illat és a hő kombinációiban.
Szerintem igen, lehet! El lehet varázsolni bármelyik érzékszervünkön keresztül, ha a művésznek van mondanivalója. Érdekes beszélgetéssé fejlődött.
Egyik vendég profi alt klarinétos a kinti szürkeségben, és magával hozta a hangszert, aztán egy pillanatban, mondván megihlette a beszélgetés és a légkör, a sokféle művészet...és játszott nekünk, improvizálva, ő is hozzáadva a témához, amit tud, és amit mondani szeretne.
Hihetetlen élmény volt.
Túl már 3-4 szeánszon, úszáson a hűvös vízben, és elpilledve fekszenek az emberek a csempézett és trópusi növényekkel díszített helyiségben, nyugágyakban, hintákban, ki zuhanyzik épp, ki eszik vagy iszik épp... a levegőben az utolsó szeánsz illóolajának emléke, és akkor abban az akusztikában, a csempékről és vízről visszaverődve, megszólal az alt klarinét, egy mély, lágy ezoterikus dallammal...és mintha a világ tényleg fényévekre lenne az összes szarságával, csak a határtalan szabadság, és csak most, és csak a Pillanatban, vizes hajjal, színes kendőben vagy meztelenül, szabályok nélkül, és próbálunk emberek lenni, próbálunk valami élet féleséget beletenni a teljesen értelmetlenül és pazarlón, kriptában élve elfolyó időbe. Kiszínezni a szürkét.
Érzem hogy élek. Hogy nem reménytelen. És amikor vissza kell lépnem majd a szürke be-, és kizárkózott valóságba, akkor marad egy kis forrás, energia, ami segít kiszínezni.
És kitart egy hétig. ;)